Ann Nette - Rabmadár

Sziasztok 😊 

Vannak könyvek, amelyeket elolvasunk...

És vannak könyvek, amelyek darabokra szednek, majd amikor végre összeraknának, rájövünk, hogy már soha nem leszünk ugyanazok, mint előttük voltunk. A Rabmadár számomra pontosan ilyen volt.

Nem tudom, mikor történt meg. Nem tudom, melyik oldalon. Talán már az első fejezetekben. Talán annál a bizonyos kocsmai jelenetnél. Talán egy fájdalmas vallomásnál. Vagy egy olyan pillanatban, amikor két szereplő között több volt a kimondatlan érzés, mint a párbeszéd.

Csak azt tudom, hogy egyszer csak azt vettem észre: már nem olvasom ezt a történetet.

Hanem benne élek.

Shelline története az első pillanattól kezdve szívszorító. Tíz év fogság. Tíz év megaláztatás. Tíz év túlélés. Az ilyen múlt nem múlik el nyomtalanul, és az írónő nem is próbálja szebbé tenni a valóságot. Shelline nem egy hibátlan hősnő. Nem egy legyőzhetetlen harcos. Sebzett. Megtört. Bizalmatlan. És éppen ezért válik annyira valódinak.

Aztán megérkezik Daanen. 👀🙈

A férfi, akit első látásra talán mindenki hősnek

nevezne.

Csakhogy a legjobb karakterek soha nem ilyen egyszerűek.

Daanen egyszerre erős és törékeny. Kemény és gyengéd. Félelmetes és végtelenül emberi. A fájdalom ott él minden mozdulatában, mégis újra és újra feláll. Nem tökéletes. Nem akar tökéletes lenni. Egyszerűen csak próbál helyesen cselekedni egy olyan világban, ahol gyakran nincs jó döntés.

És aztán ott van kettőjük kapcsolata.

Miközben a fantasy történetek jelentős része szerelem első látásra pillanatokkal próbál operálni, a Rabmadár valami sokkal értékesebbet ad.

Két megtört embert.

Két embert, akiknek meg kell tanulniuk újra bízni.

Két embert, akik sokszor inkább egymás torkának ugranának.

Elvégre az első találkozásuk során Shelline egy korsó sört öntött Daanen fejére. 🤣 

És valahogy mégis ott kezdődött minden.

A kapcsolatuk lassan épül. Néha fájdalmasan lassan. Tele félreértésekkel, félelmekkel, kimondatlan érzésekkel és olyan pillanatokkal, amelyek miatt az olvasó egyszerre akar sikítani, sírni és a falhoz vágni a könyvet.

Én legalábbis többször is így éreztem.

De nem csak Daanen és Shelline miatt szerettem bele ebbe a történetbe.

Hanem a világ miatt is.

A sárkányok miatt.

A politikai játszmák miatt.

A csaták miatt.

A veszteségek miatt.

És azok miatt a mellékszereplők miatt, akik

idővel ugyanúgy belopták magukat a szívembe, mint a főszereplők. Leina, Alastar, Bastian és a többiek nem egyszerű mellékalakok. Saját hangjuk, saját személyiségük és saját történetük van. Élnek. Lélegeznek. Valóságosnak érződnek.

Talán ezért fájt ennyire, amikor vége lett.

Mert nem egy könyvet kellett elengednem.

Hanem embereket.

És amikor becsuktam az utolsó oldalt, nem a következő olvasmányom után nyúltam.

Visszalapoztam.

Újraolvastam a kedvenc jeleneteimet.

Mosolyogtam.

Mérgelődtem.

És rájöttem, hogy teljesen reménytelenül a Rabmadár függője lettem.

A legjobb könyvek nyomot hagynak bennünk.

A Rabmadár nem nyomot hagyott.

Hanem beköltözött a szívembe.

És őszintén?

Egyáltalán nem szeretném, ha valaha kiköltözne onnan. 🖤🐉

Nikusz

Báló Fruzsina- Értem születtél 🩷

Sziasztok 😊 

Báló Fruzsi első megjelent regényét hoztam el most Nektek, mely a Bookself Kiadó gondozásában került kiadásra. A könyv már a megjelenése előtt felkeltette az érdeklődésemet, a borítója, a címe, a történet. Tudjátok úgy minden egyszerre. Szokták mondani, hogy vannak azok a könyvek amik a megfelelő időben találnak ránk. Nos, ez a könyv valóban akkor talált rám. 🩷 

Az Értem születtél után nehéz szavakat találni. Nem azért, mert ne lenne mit mondani róla — hanem mert annyira sok mindent adott, hogy nehéz egyetlen érzéssé formálni.

Ez a történet az elején szinte széttépett.
Fájt. Nehéz volt. Olyan mélyen húzott bele a gyászba és a veszteségbe, hogy néha konkrétan meg kellett állnom egy pillanatra. Éreztem Léna minden bizonytalanságát, minden belső harcát, azt a fajta küzdelmet, amikor az ember csak próbál túlélni… napról napra. Éreztem mert sajnos tavaly én is átéltem. 

És mégis — ebben a fájdalomban ott volt valami egészen különleges.

Az élni akarás.

A továbblépés apró, törékeny lehetősége.

Báló Fruzsina olyan finoman, mégis brutális

őszinteséggel építi fel ezt az utat, hogy az olvasó nem tud kívül maradni. Nem csak figyeled a karaktereket — együtt küzdesz, harcolsz velük.

Léna és Zsombor története…

Az a lassan építkező, feszültséggel teli kapcsolat, ami végig ott vibrál a sorok között. Eleinte a csipkelődések, majd egymás támogatása. 

Közben nagyon is vágynak egymásra, ezt egy pillanatig sem lehet kétségbe vonni — mégis visszatartja őket valami. A múlt, a félelmek, a feldolgozatlan érzések.

Ez a „még nem” annyira erős ebben a könyvben.

És talán pont ezért üt akkorát, amikor végre eljutnak oda. Na akkor velük együtt szárnyalt a lelkem. 

Amikor már nem tudnak tovább menekülni.

Amikor az érzelmek elérik a tetőpontjukat.

Amikor minden kimondatlan szó egyszerre tör felszínre.

Azok a jelenetek… egyszerűen leírhatatlanok. ❤️ 

Nevettem.
Sírtam.
Szerettem.
Küzdöttem velük együtt.

Voltak pillanatok, amikor mosolyogva olvastam, és voltak, amikor összeszorult a torkom. Meglepő fordulatok, fájdalmas felismerések és olyan gyönyörű, bensőséges jelenetek váltották egymást, amik után csak ültem és próbáltam feldolgozni az egészet.

A végére pedig… a szívem szó szerint túlcsordult.

Ez a könyv nem csak egy történet, nem csak egy romantikus sztori.

Ez fájdalom, gyógyulás, vágy és remény egyszerre.
Ez egy érzelmi utazás. Egy hullámvasút, ami néha darabokra szed, máskor pedig óvatosan újra összerak.

És én minden percét imádtam. 🖤✨

Köszönöm szépen a Mobbius csapatának, az Alexandra és a Bookself Kiadónak a recenziós példányt. Végül de nem utolsósorban neked Fruzsi, hogy megírtad ezt szívszorító egyben gyönyörű a történetet ♥️. Kevesebb lennék nélküle. Zsombor és Léna úgy érzem sokáig velem maradnak még ❤️. 

Nikusz 🩷

🌑 Ange – Holdezüst

Sziasztok 😊 

Először is szeretném megköszönni az írónőnek, hogy megkeresett és bizalmat szavazott nekem az első regényének recenziós előolvasásával 💙. 

Ez a történet most egy igazán különleges helyet foglal el a szívemben. Már a fülszövege levett a lábamról. Azonnal tudtam, hogy ezt olvasnom kell. A gyönyörű borító pedig csak ráadás.

Tudjátok vannak történetek, amik csendben lopják be magukat a szívedbe. Nem robbannak, nem harsányak, nem akarnak mindenáron lenyűgözni – mégis ott maradnak veled jóval azután is, hogy becsuktad a könyvet. A Holdezüst számomra pontosan ilyen élmény volt.

A történet egyik legnagyobb erőssége, hogy mennyire természetesen mossa össze a hétköznapokat a mágiával. Nem egy távoli, elérhetetlen világba csöppenünk, hanem egy ismerős közegbe, ahol egyszer csak minden megváltozik. A mágia nem különül el, hanem beszivárog a mindennapokba – és ettől válik igazán izgalmassá és nyugtalanítóvá.

Fay karaktere különösen közel került hozzám. Egy olyan nő, aki a racionalitásban hisz, a tényekben, a kézzelfogható valóságban – majd hirtelen minden, ami eddig biztos pont volt az életében, kicsúszik a lába alól. Az ő útja nem csak a túlélésről szól, hanem az önazonosság kereséséről is. Ki ő most? És mivé válhat egy olyan világban, ahol a szabályok már nem ugyanazok?

És ott van Adam. 😎

Az a fajta karakter, akit józan ésszel kerülni kellene. Titokzatos, kiszámíthatatlan, erkölcsileg erősen szürke zónában mozog (legalábbis első benyomásra ) – és pontosan ettől válik ennyire izgalmassá. 

A közte és Fay között kialakuló kapcsolat egy klasszikus slow burn dinamika: lassan építkezik, tele feszültséggel, kimondatlan érzésekkel és olyan pillanatokkal, amikor szinte érezni lehet a levegő vibrálását közöttük.

Ami igazán meglepett, hogy a történetnek nincs szüksége folyamatos akcióra ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Nem történik minden oldalon valami drámai fordulat, mégsem unatkoztam egyetlen percig sem. A hangulat, a karakterek és a közöttük húzódó érzelmi szálak végig lekötöttek.

Ez a könyv inkább hangulatával, mintsem tempójával ragad magával – és pontosan ez adja a varázsát. Az írónő stílusa és humora pedig szintén megemlítendő. Némely jeleneten jókat mosolyogtam 😅. 

A Holdezüst egy finoman építkező, érzelmekre ható romantasy, ami nem akar több lenni annál, ami – de azt nagyon jól csinálja. És talán pont ezért működik ennyire.

Őszintén remélem, hogy egyre több hasonló történet születik majd, mert az ilyen típusú, lassan kibontakozó, mégis magával ragadó történetekből sosem elég. 🖤

Csak ajánlani tudom ❤️ 

Ölelés 

Nikusz 💙