Lisa Merricknek köszönhetően lehetőséget kaptam az Álomgyár kiadótól, az új könyvének elolvasására. Gyönyörű boxban érkezett, csatolok fotókat róla, hogy ti is lássátok.
A könyv eszméletlen gyönyörű kívül és belül egyaránt. Az írónő ezzel most valami újat alkotott és úgy érzem nagyon jó úton halad afelé hogy olyan írónővé váljon akinek a nevét még a gyerekeink is ismerni fogják 🖤.
Na de akkor most a könyvről.
Vannak könyvek, amelyek beszippantanak a történetükkel. Vannak, amelyek rabul ejtenek a titkaikkal. És vannak azok a ritka történetek, amelyek egyszerűen beköltöznek a szívedbe.
Lisa Merrick Hőség című regénye számomra ilyen volt.
Már az első oldalaktól éreztem, hogy valami különleges történet vár rám. Titokzatos, misztikus, fájdalmas és tele van olyan kérdésekkel, amelyek miatt egyszerűen képtelen voltam letenni. A könyv felét szinte egyetlen lendülettel olvastam el, mert tudnom kellett, mi történik. Tudnom kellett, mi rejtőzik a háttérben.
És legfőképpen tudnom kellett, ki – vagy talán inkább mi – Raevan valójában.
Voltak sejtéseim. Elméleteim. Próbáltam összerakni az apró jeleket, megfejteni a titkokat, de Lisa Merrick olyan ügyesen csavarta és vezette a szálakat, hogy igazán biztos soha nem lehettem semmiben. A történetet végig körüllengi valami megfoghatatlan, különös misztikum, amely egyszerre gyönyörű és nyugtalanító. Folyamatosan éreztem, hogy a felszín alatt sokkal több rejtőzik annál, mint amit éppen látok.
De bármennyire is szerettem a könyv titokzatosságát, számomra mégsem ez volt a Hőség legnagyobb ereje.
Hanem az érzelmei.
Mert ez a történet… érzelmileg egyszerűen minden.
Ophelia rengeteg fájdalmat, veszteséget és szenvedést hordoz magában. Nem olyan karakter, aki egyik pillanatról a másikra képes maga mögött hagyni mindazt, ami történt vele. A sebei ott vannak benne. A félelmei is. És éppen ezért volt annyira gyönyörű végignézni, ahogy Raevan mellett lassan, fokozatosan elkezd felengedni.
Nem egyik pillanatról a másikra.
Nem varázsütésre.
Hanem apránként.
Egyre közelebb engedi magához. Egyre többet mer érezni. Egyre inkább elhiszi, hogy a sok fájdalom után talán neki is járhat valami más. Valami szép. Valami, amit már szinte elfelejtett.
A boldogság.
És közben kibontakozik közöttük egy olyan szerelem, amely számomra ennek a történetnek a valódi szíve lett.
Raevan és Ophelia kapcsolata nem pusztán szenvedély. Nem egyszerű vonzalom. Sokkal mélyebb annál. Van benne gyengédség, bizalom, félelem, fájdalom, hit és az a fajta egymás felé fordulás, amelyet nem lehet néhány szép szóval elintézni.
Ők nem egyszerűen egymásba szeretnek.
Egymást választják.
Újra és újra.
És a végére értettem meg igazán, hogy a Hőség valójában soha nem akart egy túlbonyolított, vérengzős fantasy lenni. Nem akart hatalmas csatákkal vagy világmegmentő háborúkkal lenyűgözni.
Mert ez a könyv nem erről szól.
Hanem az igaz szerelemről. És a hitről.
Arról, hogy néha van valaki, akiért mindent megéri kockára tenni. Valaki, akiért képesek vagyunk szembenézni a legnagyobb félelmeinkkel. Akiért képesek vagyunk áldozatot hozni. Nem azért, mert nélküle kevesebbek lennénk, hanem azért, mert annyira mélyen szeretjük, hogy az ő létezése fontosabbá válik a saját félelmünknél.
És számomra ettől lett igazán gyönyörű ez a történet.
A Hőség titokzatossága beszippantott. A misztikuma fogva tartott. Raevan rejtélye miatt újra és újra tovább kellett lapoznom.
De végül a szerelem volt az, ami ott maradt bennem.
Az a szerelem, amely nem ígéri, hogy többé nem lesz fájdalom. Nem törli el a múlt sebeit. Nem teszi meg nem történtté mindazt, amin keresztül kellett mennünk.
Csak megmutatja, hogy a fájdalom után is lehet még élni.
Lehet újra bízni.
Lehet újra hinni.
És lehet újra szeretni.
Vannak történetek, amelyek azt mesélik el, hogyan menthetjük meg a világot. A Hőség azonban arról mesél, hogyan menthet meg minket egyetlen ember – és arról, hogy néha a legnagyobb varázslat nem más, mint hinni abban, hogy az igaz szerelemért érdemes mindent kockára tenni. 💜🖤
Lisa Merrick, én ezt a történetet nem egyszerűen elolvastam.
Én éreztem.
És azt hiszem, Raevan és Ophelia még nagyon sokáig velem maradnak. 💜
Köszönöm Neked ezt az olvasásélményt, egyhamar nem felejtem el az biztos 😭💜🖤.
Nikusz
Íme a könyv:
