2026. szeptember 19., szombat

Zodiákus Akadémia - Árnyhercegnő

Na hello Mindenki!

Azt hittem, már tudom, mire számítsak.
Az első három rész után azt gondoltam, hogy engem már nem lehet meglepni. Láttam árulást, fájdalmat, titkokat, hatalmi játszmákat, szerelmi káoszt, sárkányokat, főnixeket, és nagyjából minden olyan érzelmi hullámvasutat, amire egy olvasó fel tud ülni.

Aztán jött a negyedik rész.

És konkrétan közölte velem, hogy:

„Fogalmad sincs, mire vállalkoztál.” 🤣

Ez a rész nálam egyszerre volt őrjítő, fájdalmas, szenvedélyes, gyönyörű és rohadtul kegyetlen.
Voltak pillanatok, amikor vigyorogtam a könyv fölött.

Voltak, amikor csak néztem magam elé.

Voltak, amikor azt gondoltam, hogy NA VÉGRE!

Aztán természetesen történt valami, amitől legszívesebben becsuktam volna a könyvet, és közöltem volna mindenkivel, hogy akkor én most kiszálltam. 🤣

De persze nem szálltam ki.

Mert lehetetlen.

❤️‍🔥 Darius és Tory

Na, róluk külön fejezetet lehetne írni.
Az ő kapcsolatuk számomra a sorozat egyik legőrjítőbb része. Nem egyszerű vonzalom. Nem egyszerű gyűlölet. Nem egyszerű szerelem.
Hanem valami, ami folyamatosan feszül közöttük.
És a negyedik részben ez a feszültség már konkrétan harapni lehetett. 🫣🔥
Én pedig minden egyes alkalommal, amikor azt hittem, hogy na most végre…, már készültem lelkileg.

Aztán: nem. 🤣🙈🙈

De amikor végre kaptam valamit ebből a kettőből, én ott konkrétan letettem a könyvet, és csak néztem magam elé, hogy:

„Úristen… én mit olvasok?” 🙈

És ami különösen tetszett, hogy közben már nem tudtam egyszerűen csak egyiküket hibáztatni. Megértettem Toryt akkor is, amikor legszívesebben megráztam volna, és Darius miatt pedig konkrétan megszakadt a szívem.
Az egész történetük egyszerre gyönyörű és kegyetlen.
És én még mindig nem vagyok érzelmileg túl rajta. 😭

🖤 És közben ott van az egész akadémia káosza…
Mert természetesen nem lehet csak egyetlen problémánk.

Miért is lehetne?

Miközben én próbáltam feldolgozni Darius és Tory kapcsolatát, közben folyamatosan újabb és újabb dolgokon kellett agyalnom. 

Kiben lehet bízni?
Ki mond igazat?
Ki titkol valamit?
Mi az, amit a szereplők sem tudnak még saját magukról?

Sethet gyűlöltem ebben a részben, azért amit Darcyval és Orionnal tett. Huu de meg tudtam volna folytani. A szemét. Annyira szeretem a Darcy és Orion párost 💙. Mindig megmosolyogtatnak és melengetik a szívem. 

Egyre inkább azt éreztem, hogy senki sincs biztonságban.

A negyedik rész számomra már nem csak arról szólt, hogy ki kivel kerül közelebb egymáshoz.
Hanem arról is, hogy meddig lehet elmenni azért, akit szeretünk?

Mennyit lehet feláldozni?

Lehet-e harcolni valamiért akkor is, ha közben saját magunkat veszítjük el?

És vajon mi történik akkor, amikor a sors olyan döntés elé állít, amelyből egyszerűen nincs fájdalommentes kiút?

Na, EZEKRE a kérdésekre én nem álltam készen. 😭
💔 A végéről pedig…
Nem.
Nem beszélek róla.
🤣
EGY SZÓT SEM.
Mert ezt tényleg mindenkinek magának kell átélnie.
Annyit viszont elmondhatok, hogy amikor elértem a negyedik rész végét, becsuktam a könyvet, és hosszú percekig csak ültem.
Nem azért, mert nem tetszett.
Hanem azért, mert túl sok volt.

Az a fajta befejezés, ami után nem az jut eszedbe, hogy „de jó könyv volt”, hanem:

„MI A FASZOM VOLT EZ?” 😭🤣

És szerintem ez mindent elmond.

Nem volt elég megemésztenem Toryt és Dariust..a végére még kaptunk egy Darcy és Orion pofáncsapást is... Tudtam hogy nem jó ötlet kiszabadítani Clarat, de erre még én sem voltam felkészülve. 🤯🤯

⭐ Összességében
A Zodiákus Akadémia negyedik része nálam eddig messze a legérzelmesebb és legintenzívebb rész volt. Tudom sok része van vissza még 🤣

Nem mondom, hogy könnyű volt olvasni.
Sőt.
Néha konkrétan érzelmileg szétcseszett. 🤣
De közben annyira beszippantott, hogy egyszerűen nem tudtam letenni.
Én ezt a sorozatot már nem úgy olvasom, mint az elején.
Én ebben élek.
Nevetek velük.
Dühöngök velük.
Szenvedek velük.
És néha legszívesebben én magam is bemásznék a könyvbe, hogy megrázzak néhány szereplőt:
„EMBER, MONDD MÁR KI, AMIT ÉRZEL!” 🤣🤣🤣

A negyedik rész pedig végleg bebizonyította számomra, hogy a Zodiákus Akadémia nem egy olyan sorozat, amit nyugodtan, békésen olvasgat az ember este egy tea mellett.
Ez egy érzelmi túlélőtúra.
És én?
Természetesen már megyek az ötödik részért a polcomhoz, már ott vár rám. 🤣📖🐉❤️‍🔥
Mert úgy látszik, semmit nem tanultam. 😌🤣

Nikusz voltam 🙈😅🩷

#zodiakusakademia #árnyhercegnő #erezlmikavalkád #romantasy #enemiestolovers 

2026. augusztus 16., vasárnap

Kocsis Szilvia- Solum

Sziasztok 😊

Egy újdonságra szeretném felhívni a figyelmeteket, ami szeptemberben fog megjelenni az Európa Kiadónál.
Érdekessége, hogy a kiadónak ez lesz az első fantasy regénye. Ráadásul egy magyar írónő legelső könyve. Úgyhogy lmindenhogyan kíváncsi vagyok rá és nagyon várom. Kocsis Szilvia A törött mágia sorozatának első része a Solum szeptemberben fog megjelenni gyönyörű élfestett kiadásban.

Íme a könyv fülszövege:


Vannak sorsfordító napok az életben. Néha csak sejtjük, máskor pontosan tudjuk: ez után a nap után semmi sem lesz már ugyanolyan. Olykor csak elszenvedjük, amit a sors vagy az istenek nekünk szántak, de vannak pillanatok, amikor a kezünkbe vehetjük életünk fonalát.A Mágikus Gömb ezer éve tört darabokra. Vele együtt pusztult az egység is: Solum békés birodalma négy, egymástól elzárt, gyanakvó birodalomra szakadt. Ám az ezeréves büntetés a végéhez közeledik.
Négy birodalom. Négy elnyomó, romlott rendszer. És tizenkét fiatal, akiknek a kezébe kerül a világ sorsa.
Anima, a számkivetett caelumi tolvaj; Baca, a szabad lelkű, lázadó aquai lány; Silvester, akit az ignisi gépezet kíméletlen katonává akar faragni; és Medens, a terrai gyógyító, aki a béke álarca mögött a saját démonaival küzd. Egyikük sem akart hős lenni. Mégis ők azok, akiket az istenek kiválasztottak: rájuk vár a feladat, hogy társaikkal egy ősi próféciát beteljesítve helyreállítsák a törött mágiát.
A birodalmak vezetői azonban mindennél jobban félnek az egységtől. Ignis rettegett diktátora, Aqua könyörtelen Nőtanácsa, Caelum kasztrendszerének királya és a változástól rettegő Terra egyaránt a vesztüket akarja. A tizenkét kiválasztott számára az út politikai manipulációkkal, hazugságokkal és családi titkokkal van kikövezve.
Kénytelenek szövetséget kötni, miközben egymásban sem bíznak. Ebben a sorsfordító küzdelemben azonban nem csak a világ megmentése a tét. A legnagyobb harcot önmagukkal kell megvívniuk.




Mit gondoltok? Én tiszta libabőrös lettem tőle 😍


Szerintem ígéretes, már alig várom hogy olvassam ♥️


Nikusz


#solum #moobius #europakiado #elsoregeny #fantasy

2026. július 22., szerda

Mezőföldi Pitypang - Színes vászon ( Az első ecsetvonások )

Sziasztok 😊

Mezőföldi Pitypang írónő ismét megtisztelt a bizalmával és megajándékozott a Színes vászon - Az első ecsetvonások című könyvéből egy recenziós példánnyal 😍. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki. Igaz nem vagyok nagy boylove rajongó de vannak azok az emberek akikért hajlandó vagyok kívül esni a komfort zónámon 😁. És jelen esetben milyen jól tettem ♥️.

A Színes vászon úgy csapott be, ahogy a legjobb könyvek szoktak. Először eltávolított magától, majd fejezetről fejezetre közelebb engedett a szereplőkhöz, míg végül azon kaptam magam, hogy teljes szívemből drukkolok nekik.

Vannak ugye azok a könyvek, amelyek már az első oldalukkal levesznek a lábadról. És vannak olyanok is, amelyekhez idő kell. A Színes vászon nálam az utóbbi volt.

Őszinte leszek: az elején kifejezetten nehezen találtuk meg a közös hangot. Zavart a szereplők szóhasználata, a káromkodások mennyisége, és többször is azon kaptam magam, hogy nehezen hiszem el, mindezt gimnazisták szájából olvasom, de az írónő megnyugtatott, hogy testközelből tapasztalta eme viselkedést és én elhittem neki. 

Végül aztán valami megváltozott.

Ahogy a szereplők egyre jobban megismerték egymást, úgy én is egyre közelebb kerültem hozzájuk. Lassan lehullottak a falak, és azok a hangos, nyers mondatok mögött egyszer csak megjelentek a bizonytalanságok, a félelmek és a vágy, hogy valaki végre feltétel nélkül elfogadja őket.

Zane karaktere különösen nagy utat járt be a szememben. Egy fiú, akinek gyerekkorát a megfelelési kényszer határozta meg. Aki nehezen enged közel bárkit, mert sosem tanulta meg igazán, hogyan kell. És közben ott van benne egy még nagyobb harc: megérteni és elfogadni önmagát. Tizenöt évesen ráébredni arra, hogy a saját nemedhez vonzódsz, miközben még azt sem tudod, ki vagy valójában… ez önmagában is óriási teher. 
Éppen ezért volt olyan szép látni, ahogy Zane lassan megnyílik. Ahogy a barátságok, Finn türelme és a saját önelfogadása lépésről lépésre formálják azt a fiút, akit az első fejezetekben még alig ismertem. 

Onnantól kezdve hogy megértettem őt, elkezdtem megkedvelni 🫣.

Ez a könyv számomra nem csupán egy szerelmi történet volt.
Ez egy történet önmagunk kereséséről. Arról, milyen nehéz kilógni a sorból. Arról, milyen felszabadító érzés végre elfogadni azt, aki vagy. És arról is, hogy néha egyetlen ember jelenléte elég ahhoz, hogy elhidd: nem kell tovább egyedül cipelned a világot.

A végére teljesen összezavart. Jó értelemben.
Mert egy olyan könyv lett belőle, amiről az elején azt hittem, nem nekem íródott... aztán az utolsó oldalaknál már csak azt éreztem, hogy nem akarom elengedni ezeket a szereplőket.

És aztán jött az a függővég...🙄🙄

Hát... azt hiszem, innentől nincs más választásom.

Várom a folytatást. ❤️

Egyik kedvenc jelenetem 😍 


Annyira átjön a vágyódás, a tiltott szerelem, imádom 😍. 

Remélem ti is kedvet kaptok hozzá. 😍

Ölelés 

Nikusz 🧡