Sziasztok Könyvmolyok!
Kicsit nehéz összeszednem a gondolataimat a könyvről, mert igaz hogy már két napja fejeztem be, de még mindig a hatása alatt vagyok.. például ma is, nem egyszer eszembe jutottak a kedvenc jeleneteim belőle. Kayra B King aztán tudja mitől döglik a légy 😅. Ez egy fantasztikus első regény lett! Igazán különleges lett ez a könyv számomra, mert az írónővel szinte egyszerre fedeztük fel egymást az egyik platformon. Nekem nagyon megtetszett a fülszöveg és az ő stílusa. Ez még a Nemzetközi Könyvfesztivál előtt volt, így biztos voltam benne, hogy ez a történet haza fog jönni velem és külön örültem, hogy Kayra-val sikerült személyesen is találkoznom, így dedikáltatni is tudtam vele, illetve jót beszélgettünk :). Természetesen nem bírtam magammal és már hazafelé a buszon muszáj volt beleolvasnom, nem bírtam ki. Már az elején érezhető volt, hogy egy nem mindennapi történetbe csöppentem bele... akár a szereplőket, akár a világot tekintve. Szinte azonnal beszippantott. Tipikusan az a könyv, amit ha elkezdesz, nem tudod letenni, viszont amikor vége van, akkor nem akarod, hogy vége legyen.
Ismerjétek meg közelebbről a történetet:
„Ő a legpusztítóbb fegyver, amit valaha teremtettek.”
Larion Northman, a Pusztító sorsa az, hogy átlásson a Káoszon, és elhozza a várva várt változást. Egy probléma van. Vérmámor közepette, alkohol és nők társaságában tölti az idejét, míg egy véletlen eseménysorozat kapcsán rá nem ébred arra: a saját realitása nem egészen az, aminek hitte. Minél többen akarják lebeszélni arról, hogy a vámpírvadászokkal foglalkozzon, őt annál jobban érdekli a dolog, de van más oka is…
…Crystal York, akinek annyi bűne van, hogy rossz helyen volt rossz időben. Vámpírvadászok figyelmének középpontjába kerül, és ezzel akarata ellenére összeforr a sorsa Larionnal. Egy probléma van. Larion minden, ami ellen Crystal nővérként küzd. Míg ő életeket ment, addig a fiú szemrebbenés nélkül kioltja azokat. Crystal ládikája, ahová önmagát rejtette, megsérült. Larion nem csak kipattintotta Pandora szelencéjét, de egyenesen ripityává is törte, és ezt a lány nem hagyhatja. Mindent gondosan el kell rejteni és visszarakni oda, ahol előtte volt.
Egy történet, ahol vámpírok helyett jarlok népesítik be az éjszakát, és a vérfarkasok thrallként üvöltenek teliholdkor. Egy világ, ahol a boszorkányok nem seprűn repdesnek, de nem is rendelkeznek halhatatlansággal, csupán különleges képességű nők, akik egy ősi egyezséget követően bérszolgálatot végeznek a kiválasztott jarlnak. Egy hely, ahol egy jarl ereje és hatalma bérboszorkányai és telepatái számától függ. Egy sorozat, ahol a fantasy világa belemosódik a realitásba és átír minden eddigi szabályt. Egy érzés, ami átformálja az eddig alkotott világnézeteidet. Egy hit, miszerint semmi sem lehetetlen. Ez az Ezüst és vér.
Na mit szóltok? Már a fülszöveg is hidegkirázós ugye? Ez a világ, amit Kayra felépített igazán páratlan. Észre sem veszed és máris a részesévé váltál, sőt a rabjává. Régen imádtam a vámpíros könyveket, de aztán abba maradtak.. Manapság mintha nem mennének úgy ezek a történetek... mindenki leragadt az Alkonyatnál és a Fekete Tőr Testvériségnél, de megjelenni sem látok sok újat, ezért is örültem meg ennek a könyvnek. A Chaos teljesen más. Ez egy másik világ, más szereplőkkel és más szabályokkal. Ennek a világnak nem csak egy pillanatra akarsz a részesévé válni, hanem ott is akarsz maradni. Az írónő stílusa lenyűgöző, eléggé szókimondó, olykor humoros, kegyetlenül őszinte, néhol
pedig nyers, de mégis mély érzelmekkel fűtött és baromi szenvedélyes. Ezt imádtam benne a szenvedélyt, a hirtelen indulatokat, a fordulatokat.
Egy történet, ahol a főszereplőnk Crystal véletlenül keveredik bele egy harcba, majd ettől sokkal többe,csak itt még nem is sejti.. amikor is vámpírvadászok célpontjává válik és ekkor találkozik Larionnal, akit mindenki csak Pusztítónak hív. A fiú megmenti az életét..de a lány fél és tart tőle, sőt nem hisz a szemének, hiszen a srác egy vámpír és ők csak a könyvekben léteznek vagy nem?
Crystal és Larion innen kénytelenek közös úton tovább haladni, de közben egyre közelebb kerülnek a végzetükhöz is, vagyis egymáshoz...
Larion Northman minden nő álma és rémálma egyszerre....ő az aki a szeretteiért, a családjáért, a barátaiért, a szerelméért bármire képes.. de egy igazi seggfej, legalábbis eleinte. Annyira bunkó tud lenni, hogy az már pofátlanság, de mégsem az undort és az ellenszenvet váltja ki belőled, hanem valami teljesen mást...
Ahh ez a pasi bekúszik a bőröd alá és nem igazán engedi, hogy megszabadulj tőle, hacsak ő úgy nem akarja, addig pedig kisanyám kösd fel a gatyád mert neked véged van 😋😅. Hát nekem is...
Olyan mint a legfinomabb drog, amibe ha egyszer belekóstolsz, többé nem tudsz és nem is akarsz nélküle élni, csak ha nagyon muszáj... Nálam komoly függőséget okozott ez a srác... Igen szoktam kedvelni a könyvek férfi főszereplőit, sőt sokszor érzem én is a rajongást irántuk, olykor beléjük is habarodok, na de Larion más... ő felszínre hoz olyan érzéseket benned, amikről már azt hitted rég szunnyadóban vannak, ő az akitől a legjobban kellene féltened a szívedet, de te tálcán nyújtod át neki meg sem várva a következményeket, ő az akiért bármit megtennél és aki mellett bármire képes vagy. Ő Larion Northman, a seggfej, ahogyan a nagynénije hívja 😅😂. Női szíveket széttépő mégis gondoskodó és szeretetreméltó... Véged van tőle...
Ezt Crystal is elég hamar megtapasztalja, így elkezdődik a vívódàs hogy akarja- e vagy nem ezt az egészet. Nincs könnyű helyzetben,hiszen Larion egy természetfeletti lény, másképp gondolkodik, mások a szabályok, mások az életkörülmények.. amíg a lány nővér és próbál életeket menteni, addig Larion egy szempillantás alatt és minden gondolkodás nélkül képes kioltani azt, hiszen ő a Pusztító, őt gyilkolásra teremtették.
Ennek ellenére izgultam értük, szerettem a kapcsolatukat, ahogyan alakult, amit egymásért tettek, amilyen hatàssal voltak egymásra… nekem is remegett a gyomrom minden egyes csóknál és màsnál is... 😜 Atya világ micsoda erotikus jelenetek zajlottak kettejük között, sokszor még bele is pirultam, de nagyon jó volt olvasni. És a véres jelenetek sem riasztottak el, sőt felcsigáztak...
Tetszett, ahogy együtt fejlődtek és kezdték feltárni önmaguk piciny darabkáját. Larionnak újdonság volt ez, mert őt eddig csak a vérszomj és a szex hajtotta, de érzi, hogy Crystal más, őt mindig és mindenhol akarja és mindentől óvja. Mindig ott van amikor szükség van rá.
Crystalt is megkedveltem, bár párszor felpofoztam volna a hisztijei miatt, volt, amikor túlzasnak éreztem, de tény és való hogy nem volt könnyű dolga és önmagához képest végül jól állt a dolgokhoz... hiába Larionnak senki sem tud sokáig ellenállni ☺️.
Szerintem ő csodás fejlődésen ment keresztül, ami csak a javára vált és úgy érzem a könyv végére sikerült megtalálnia önmagában az aranyközéputat, amit ennek a kapcsolatnak köszönhet. Sok mindent tanultak a másik világáról és egymásról, de természetesen maradtak kiskapuk megválaszolatlanul, amikre biztosan fény derül a következő részekben.
A történet cselekménye mindig tartogatott valami meglepetést ami miatt oda kellett figyelni, ezért is írtam hogy Kayra mindent szépen, alaposan kidolgozott és felépített. Nem lehet átsiklani felettük különben elveszítjük a fonalat és akkor csak a szerelmi szál marad meg bennünk, pedig ez a sztori nem csak erről szól, hanem sokkal többről. 3 világ, 3 értékrend, 3 különböző faj. De sorsuk mégis egybeforr és egy valami közös bennük, Larion a Pusztító, akit azért teremtettek, hogy átjárhasson a világok között, "rendet" tegyen és elhozza a várva várt békét.
Közben azzal, hogy a vámpírvadászok nyomába eredt, olyan nem várt eseménysorozatot indított el, amire még ő sem számított. Sorra jönnek a megbízások a vérszerinti apjától, mellyel saját maga alatt vágja a fejszét a nevelőapja szemében ezzel is háborút szítva a világok között. Ő felveszi a harcot mindenkivel, aki megszegi a szabályokat és veszélyezteti az emberek, vámpírok és várfarkasok világát. Megkezdődik a harc az életért, a szerelemért és az igazságért. Aztán eljön a pillanat amikor Larionnak döntenie kell hogy mit választ: a szerelmet vagy a kötelességet. Ha téged is érdekel hogyan dönt, bátran ajánlom olvasàsra az Ezüst és vér című kötetet,mert nem fogod megbánni. Ez nem csak egy dark fantasy, ez annál sokkal több.
Engem teljesen elvarázsolt és beszippantott a világ és a szereplők... és még pár nap eltelte után sem ereszt, de nem is akarom.
Megmelengette a szívemet, megnevettetett, megsiratott... sírás?? Bőgtem mint egy szerelemes tinédzser, kitépte a szívemet, de megérte, mert ezt a világot meg kell ismernie mindenkinek..
A vége miatt igaz a falat kaparom...de én türelmes vagyok és várok, mert a maradék 11 részből 2 még Larioné...az én Larionomé és alig várom, hogy olvashassam.
Aki egy kicsit is szereti a dark fantasyt, a vampírokat és vérfarkasokat és aki nem riad vissza egy kis vérengzéstől, meg az erotikától, azoknak kötelező olvasmány!!! Ezt a könyvet receptre kellene felírni azoknak, akik nem tudják hogyan kell szeretni… hölgyeim Larion Northman tudja!
Pár kedvenc idézet a könyvből:
1. „– Mi vagy te? – méreget.
– A szőke herceg, csak valahol elhagytam a lovamat – csettintek egyet a nyelvemmel és a hajamba túrok, hogy kisimítsam az arcomból.” (Larion)
2. " – Mi ő? Árulja el!
– Valami borzalmasat tettek vele – suttogja. – Az az édes kisfiú meghalt, pedig olyan pici volt – sóhajt fel fájdalmasan – , majd újjászületett hamuból és vérből, és azzá vált, amit most lát. " (Crystal)
3. "- A legpusztítóbb fegyver, amit valaha teremtettek. Ez a végzete, a feladata. Emberi aggyal ezt nehéz feldolgozni és most biztosan azt mérlegeled, hogy ő a jó vagy a rossz fiú? Egyik sem. Ő a Pusztító. Ahogy se nem vámpír, se nem farkas és az emberekhez sincs semmi köze. Mindhárom világból kilökték, ezzel örök magányra ítélve, hisz ő csak egy fegyver, nem más, és ez lehet jó és rossz egyaránt, attól függően mire használják. " (George)
4. "– Crystal Josephine York – kezdem és belebámulok a zöld szempárba. – Légy kibaszott óvatos, mert belém fogsz esni! – nedvesítem meg a szám sarkát." (Larion)
5. "– Figyelmeztettelek! – suttogom a fülébe, miközben megcsókolom a nyakát, majd többször a füle mellett az arcát.
– Tessék? – morogja a vállamba.
– Teljesen belém vagy esve! – kicsit engedek a szorításon, hogy a szemébe nézhessek.
– Dehogyis! – mondja, de kénytelen az ajkába harapni, mert elgondolkozik.
– Dehogynem – suttogok újra, és homlokom az övének támasztom, mielőtt megcsókolnám.
– Nem – ingatja a fejét.
– De – simítom meg az arcát, a haját a füle mögé gyűröm.
– Oké, talán egy kicsit.
– Nagyon – suttogom a szájába." (Larion)
6. "Néha az, akire a legjobban vágyunk, az a személy, aki nélkül a legjobb nekünk." (Crystal)
Remélem sikerült kicsit közelebbről megmutatnom nektek a Chaos világát.
Hagyd magad elveszni benne!
Nikusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése