Sarah J. Maas- Crescent city

 Ó te jó ég...több mint két hete fejeztem be a könyvet, de még mindig a hatása alatt vagyok, alig térek magamhoz. Sarah J. Maas egyszerűen fantasztikus. Fenomenális. Zseniális. Nem tudom milyen jelzőt írhatnék még rá, de aki így felépít egy világot, ennyire részletesen, térképpel, a karaktereivel és ráadásul több mint 900 oldalon keresztül fent tartja az olvasó érdeklődését, figyelmét, annak az írás a vérében van, sőt a zsigereiben. A Crescent city világa számomra egy olyan fantasy élményt adott, amit egy darabig nem fogok és nem is szeretnék elfelejteni. A szereplők is nagyon a szívemhez nőttek, mindig is a kedvenceim voltak a tündérek és angyalok, de nagyon szeretem a sellőket és boszikat is. Az, hogy Sarah mindenkinek helyet adott ebben a történetben, az különösen a szívemhez növesztette eme csodás regényt. Két éve, amikor is megjelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, már akkor kinéztem magamnak... ez a borító..gyönyörű és sokat mondó. A terjedelme miatt sem ijedtem meg, de egyszerűen akkor még nem lett volna időm elolvasni. Azt hiszem, pont jókor került hozzám a könyv.

Na, de ismerjük meg kicsit a történetet közelebbről: 
A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.
Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.
Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek… A ​#1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

Amint látjátok tényleg egy nem mindennapi történetet rakott össze nekünk az írónő, tele izgalmakkal és szenvedéllyel, titkokkal és árulással, szerelemmel és csalódással illetve sok sok nevetéssel és sírással. 

Miután Bryce elveszíti a legjobb barátját Danikát és annak falkáját egy világ omlik benne össze és úgy érzi nincs tovább...csak éli a szürke hétköznapokat,de semmilyen cél nem lebeg a szeme előtt egészen addig míg a gyilkosságok újra nem kezdődnek és a sors úgy rendezi, hogy felkérik nyomozzon az ügyben Hunt Athalarral, a bukott angyallal, akit a hírneve már megelőzött. 

Imádtam a párosukat, ahogy eleinte ki nem állhatják egymást az őket megelőző "pletykák" miatt, de
mindketten belemennek hogy dolgozzanak össze, mert egyikük a végére akar járni annak, hogy ki ölte meg a barátnőjét, a másiknak pedig a szabadulása lebeg a szeme előtt a rabszolga sorsából.

Igaz kis időbe telik, amíg rájönnek arra, hogy amit a másikról hallottak vagy gondoltak az koránt sem úgy van. Mindkettejük vállát húzzák súlyos titkok és bűnök, ez igaz, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyikük is rossz lenne. Miután erre rájönnek, egész jól kijönnek egymással, sőt kedvelik a másik
társaságát és ez szépen lassan átalakul valami többé mint barátság... annyira szerettem ezeket a részeket, amikor egymás vérét szívják, közben meg legszívesebben már egymásnak esnének 😀. És annyira kész voltam, hogy amikor végre lett volna valami, akkor mindig közbe szólt valaki, szerintem ezt az írónő direkt csinálta, hogy mi olvasók csak még jobban izguljunk és töretlenül várjuk, hogy a szerelmesek egymásra találjanak. 😇

Természetesen nem csak a szerelmi szál miatt imádtam ezt a könyvet, hanem úgy az egész történet miatt. Nem volt sem unalmas fejezet, sem oldal, sőt még mondat se. Mindennek meg volt a helye és az ideje. A nyomozós szál is baromi érdekes volt, ahogy mindig közelebb kerültünk az igazsághoz, olyan dolgok derültek ki, amikre nem is gondoltam volna az elején, na és a csavarok, azt a mindenit micsoda pofára esések voltak benne kérem szépen. Csak kapkodtam a fejem jobbra balra...

Annak ellenére, hogy mennyire izgalmas volt és nagyon is olvastatta magát, örülök neki hogy majd csak egy hónapba telt mire esténként elolvastam, mert így volt időm kiélvezni minden percét, feldolgozni a történteket és kidühöngeni magam, ha éppen azt éreztem. 

Rám nagyon nagy hatással volt ez az egész világ, amiben játszódik, sokkal többet ad, mint egy szimpla fantasy történet, legalábbis nekem. A felvázolt jövőkép a világról, tőlem nem áll messze, nyilván nem részleteiben, de vannak bizonyos dolgok amikben igenis hiszek. Az, hogy vannak a fő uralkodók, akik a világért felelnek (itt az Aszterek ), hogy van a zuhanás, amin mindenkinek át kell esnie, aminek köszönhetően halhatatlanok lesznek és egy magasabb szintre lépnek, hogy vannak természetfeletti képességgel rendelkezők, például a boszik, akik gyógyítanak, vagy akik csak szimplán a mágiát használják és még sorolhatnám.

De ami miatt úgy igazán megnyert magának ez az egész, az az érzelmi felépítése. Akik kicsit is érzelmesek biztosan észre vették, hogy a legfontosabb dologra épül a történet, még pedig a SZERETET-re. Az őszinte, színtiszta szeretetre, amit sajnos csak kevesen képesek átélni és megélni, mert félnek...félnek az esetleges vele járó fájdalomtól és csalódástól, pedig ez a legcsodálatosabb dolog is lehet amit átélhetünk és csak akkor él igazán az ember, ha mindezt megtapasztalja. Amikor úgy igazán szeretsz valakit, hogy a szíved túlcsordul, amikor bármire
képes vagy a másikért, még az életed árán is. Nem csak a szerelemre gondolok itt. Szeretheted így a gyerekeidet, a családodat, a párodat és bizony egy barátot is ( aki lehet egy kis szőrgombóc is ). A szeretet a legszebb dolog, amit átélhetünk és vele együtt sok mindenre vagyunk képesek, olyanokra is amikre nem is gondolnánk. Ezt mutatja nekünk Bryce kapcsolata a legjobb barátjával Danikával, a bátyjával Ruhn-nal, a munkatársával a kis tűz démonnal Lehabah-val, aztán ott van még Syrinx is és természetesen a szerelmével Hunt-tal. Mind mind a szeretetre alapszik és ezt végig lehet érezni a könyv olvasása során, én legalábbis éreztem.

Az elején elhangzik egy kulcs mondat, ami Danikához köthető, ő mondogatta mindig, míg végül egy görbe estén a hátukra is tetováltatták: "Szeretettel bármi lehetséges" .

Hogy ez mennyire igaz és ráadásul a történetünk végén ennek a mondatnak kulcs szerepe van. Bizony a szeretet bármire képessé tesz, igen meg is sebezhet de mit ér az élet ha nem kockáztatsz csak mert félsz.

Bryce igazán bebizonyította, hogy semmitől sem fél, a száját is kinyitja akkor is ha nem kéne. Nagyon megkedveltem őt is. A kedvencem Ruhn volt, nem tudom pontosan megmondani miért... talán az fogott meg benne, hogy a rossz fiús kinézete ellenére, gondoskodó és védelmező. Tudom Hunt is az és elképzelésem szerint gyönyörű férfiak, de Ruhnt valamiért közelebb érzem magamhoz. Ezért is várom a második részt, hogy még jobban megismerjem, bár tuti féltékeny leszek a boszira, de egye fene túlélem.😁 Annak is olyan gyönyörű a borítója *;*

Minden karakternek megvolt a maga szerepe, mindenkit feltudnék sorolni valami miatt, de akkor reggelig írhatnék. Sarah egy csodálatos írónő, aki remélem még sok ilyen könyvvel fog megajándékozni minket. Na ezután mondja nekem valaki, hogy unalmas az olvasás... miután becsuktam a könyvet csak meredtem magam elé, törölgettem a könnyeimet a veszteségek és a feltörő érzelmek miatt...aztán egyszer csak elkezdtem darálni a férjemnek, hogy ezt mégis hogyan és ahh és 900 oldal merő izgalom, ki képes erre és miért nincs már a kezemben a folytatás...szegény csak nézett rám, pislogott, hogy mi bajom van 😄😄😄. Mondtam hagyjuk, majd a blogon kitombolom magam, illetve megbeszélem olyan könyvmolyokkal akikből hasonlót váltott ki a Crescent city. 😁😂

Köszönöm az élményt Sarah J. Maas...azt hiszem hű olvasód maradok. 💓

Szeretnék még pár kedvenc idézetet megosztani veletek:

1. "– Ez a lényeg, Bryce! Az életé. Hogy úgy élj, úgy szeress, hogy közben tudod, holnap az egész eltűnhet. Ettől lesz minden annyival értékesebb. "


2. "– Egyetlen éjszakája figyeled csak Quinlant.– Tíz órája, hogy egészen pontos legyek. A kimérája hajnalban ott termett mellettem, úgy tűnt, mintha bóbiskolnék, ezért a seggembe harapott, aztán megint eltűnt, visszament a lakásba. Quinlan meg pont akkor jött ki a hálószobájából, elhúzta a függönyt, és azt látta, hogy egy kibaszott idiótaként fogdosom a saját seggemet. Tudod te, milyen éles fogai vannak egy kimérának? "


3. "Ott keresgélj, ahol a legjobban fáj! "


4. "Rossz ötletnek tűnt egy tűzszellemre bízni egy könyvtárat, de a könyvek harmada legszívesebben megszökött volna, megölt volna valakit, és megette volna az illetőt – esetleg mindezt más sorrendben –, így megérte egy élő lánggal őriztetni őket. "


5. "A fehér macska, aminek szeme kék opálkent ragyogott, leült az Orákulum park egyik padjára, és megnyalta a mellső lábát.
– Ugye tudod, hogy valójában nem vagy macska? – Jesiba Roga csettintett a nyelvével. – Nem kell nyalnod magad.
Aidas, a Katlan hercege felemelte a fejét.
– És ha élvezem, hogy nyalhatom magam? "

6. " Bryce a folyóra nézett.
– Eddig fel sem fogtam – mormolta –, hogy te meg én tükrök vagyunk.
Huntnak sem tűnt fel. De ekkor egy hangot hallott a múltból. Pont úgy nézel ki, mint ahogy én érzem magam minden egyes nap. Ezt suttogta neki, miután lemosdatta a Micah-féle küldetés után.
– Ez olyan rossz dolog?
Bryce szájszéle félmosolyra rándult.
– Nem. Nem az.
– Nem zavar, hogy az Umbra Mortis az érzelmi ikertestvéred?
Ekkor Bryce ismét elkomolyodott.
– Annak hívnak, de nem vagy az.
– Akkor mi vagyok?
– Rohadt idegesítő – Bryce mosolya ragyogóbb volt, mint a lenyugvó nap fénye a folyón. Hunt felnevetett, de Bryce hozzátette: – A barátom. "

Remélem csináltam egy kis kedvet azoknak akik még nem olvasták, vagy akik csak halogatják. Kezdjetek bele bátran, nem fogtok csalódni 😉.

Nikusz